Tegnap elmentünk kollégákkal, barátokkal a Noiret-ba megünnepelni egy barátnőnk szülinapját. Vittünk tortát, összegyűltünk szép számban, sokan, biliárd, darts stb. Időközben ahogy fogyatkozott azért a csapat (persze én maradtam még a kemény magban) a szomszédos biliárdasztalnál egyre jobban éreztem magamon a hátam mögött fiatal srácok tekintetét. Ezzel még nem is lenne gond, ha nem köszöntek volna rám vagy 20-szor, hogy "hello" vagy "szia", valahányszor épp elmentem mellettük... Oké, elsőre még visszaköszön az ember lánya, hogy szia, ha más nem, legalább illendőségből ugye. De a maradék 19 köszönésre már nem igazán volt reakcióm. Köszön, visszaköszönök...és akkor mi van? Tovább nincs? Ennyi? Ezt hívják csajozásnak? :D Ne csináljátok már, hová tűntek a férfiemberek? Aztán végül (az utolsó ilyen köszönésre) már csak megálltam és végighallgattam a szószólót a csapatból, gondoltam jó, akkor én ezt most megnézem mit mond. :) Én nem tudom, hogy a megilletődéstől vagy mitől, de úgy elkezdett valamit dadogni a csocsóról meg a bíráskodásról, hogy legyek én a bíró (ahogy ki tudtam venni a szavaiból), hogy majdnem elnevettem magam elöttük. De nem, megálltam és direkt fapofával kivártam a végét, amitől csak jobban belezavarodott. :D Had edződjön, gondoltam, hiszen van mit még tanulnia....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése